Table of Contents

Doom VR-ban

2016 ez volt az év amikor megjelent az első felújított Doom! Az 5 évvel ezelőtti játék, azóta kapott egy folytatást Doom Ethernal címmel, ami onnan folytatja a történetet, ahol abba hagytuk. Közel két évvel az első Doom után  a Bethesda újra lenyűgözött minket, először a Skyrim VR, majd pedig 2018.12.01-én a Doom VFR megjelenésével. Mondanom sem kell, hogy legalább annyira vártuk, mint a Skyrimet, és ehhez a címhez is hatalmas elvárások fűződtek. Ezeket majdnem hiánytalanul teljesített is, egyedül az irányítás az, amivel akadt egy kis gond. A legtöbben ismerik, hogy milyen a játék: pörgős, intenzív és eszméletlenül brutális. Nos, ezeken a tulajdonságokon a vr csak erősít, és bizony ettől még ütősebb les az élmény.

Az irnyítás

A játék több opciót is biztosít a mozgás megvalósítására: nyomhatjuk a klasszikus Dual Shock kontrollerrel, ha PS VR-on játszunk vagy bármilyen PC-hez csatlakoztatható eszközzel ha inkább a Valve Indexünket vennénk elő. Pont úgy,  ahogy a nem vr-os verzióval tettük annak idején, ám ez igen csak megtöri a virtuális valóság nyújtotta élményt, főleg egy ennyire pörgős játéknál. PS VR esetén akár választhatjuk a Farpointnál bemutatott aim kontrollert is, amiről azt hinnénk az eddigi tapasztalatok alapján, hogy így lesz a legütősebb, de sajnos ez nem így van. Ugyan ez csak a saját elképzelésem, azonban valószínűnek tartom, hogy a játékot eredetileg nem aim kontrollerhez tervezték, csak később adták hozzá. Erre utal, hogy míg a valóságban két kézzel kell fognunk, a játékban csak a jobb kezünkben van fegyver. Míg a balban a gránát, és az egy érzékelt kontroller miatt egyszerre mozog mindkét kezünk, ahogy mozgatjuk, mintha össze lennének kötve, ez azonban rettenetesen illúzióromboló. Sose gondoltam volna az eddigi játékok alapján, hogy lesz olyan cím, ahol ha van aim-támogatás, akkor is inkább a move/ sima kontrollereket fogom preferálni, de a Doom mégis ilyen. A két kéz külön mozgása nagyon jól és pontosan lett animálva a játékban. A jobb kezünkkel lőhetünk, míg a bal kezünkkel suhanhatunk bármilyen irányba, hogy a lövedékeket és robbanásokat elkerüljük, vagy akár teleportálhatunk a legyengült démonok fejére, hogy bevigyük a “glory kill”-t, azaz a kivégzést. Felmerülhet a vr-t ismerők körében, hogy miért mozgok inkább szakaszosan és teleportálással, amikor a platformok többségén elérhető analóg irányítás, és folyamatosan is megtehetném? Nos, a kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű: azért, mert ha a fentebb leírt kellemetlen tapasztalat felett még szemet is tudnék hunyni, a kivégzésekhez, illetve a gyors pozicionáláshoz akkor is használnom kell a csúszásokat és a teleportálást is, ráadásul az esetek többségében ezt is fogom tenni. Akkor pedig már én személy szerint inkább élem át jobban, hogy milyen két kézzel démonokat széttépni, mint egy fegyverrel a kezemben, amit érzékel az agyam, hogy nem úgy tartom a valóságban, ahogyan a szemem látja.

A történet röviden

Gyakorlatilag ugyanaz, mint az eredeti, nem vr-os verzió, egyazon univerzum, hely, fegyverek és a démonok, valami azonban mégis más. Ezúttal nem a Doom Guy vagyunk, hanem egy tudós az egyik UAC-kutatóközpontban, aki sajnos szerencsétlen körülmények között elveszti az életét, de életbe lép egy vészhelyzeti protokoll, és a tudatunkat egy mesterséges testbe helyezve “megment” minket. Ezt kihasználva elhatározzuk, hogy megtisztítjuk az állomást a démonoktól, és visszaküldjük őket a Pokolba. Tehát ez nem az eredeti Doom játék, egy teljesen új perspektívát kapunk, és más szerepben játszhatunk egy új eseménysorozatot. A történetünk az eredetivel párhuzamosan halad, így ha szemfülesek vagyunk fogunk találkozni ismerős helyekkel.

 

doom vr teszt

Természetesen attól, hogy mi PS VR-on játszottunk vele a játék még elérhető PC-n is. Steamen keresztül az összes virtuális valóság sisakon kipróbáltjuk, ám azt be kell látni, hogy amiket el tudtunk nézni az irányíts terén a játéknak a Playstation VR esetén, azt az Oculus Rift S vagy a HTC Vive esetén már kevésbé könnyen tudjuk tolerálni. Sajnos a steam-en található review-k is ezt támasszák alá. A játék intenzív harcrendszere miatt, nekem kimondottan tetszik, hogy a teleportálás közben lelassul az idő, így pedig elég látványos leszámolásokat tudunk véghez vinni! Nem olyan, mint amire számítottam, de a képzeletbeli mércét sikerült megugrania, pont úgy, ahogyan a grafikának is. Ez a másik kényes pont, ha egy meglévő játék ilyesfajta átimplementálásáról van szó, hisz az elterjedt 4K-s kijelzők gyönyörű képéhez nem érhet fel egyelőre egyik szemüveg által vetített kép kinézete sem. Még ma, 3 évvel később is nehezen tudjuk elérni. Viszont nincs is értelme a kettőt összehasonlítani, amit meg kell néznünk, az az, hogy vannak-e recés élek, ha belépünk a virtuális valóságba, látunk-e pixelesedést valahol? Elmosódik-e a háttérben lévő kép, ha távolodunk tőle? Nos, ezen kérdések mindegyikére a válasz: NEM! Ha racionálisan hasonlítjuk a sima játékhoz, akkor a vr-verzió, olyan szépen meg van csinálva, amennyire az technikailag lehetséges.

Egy szó mint száz a tesztünk alatt úgy latjuk, hogy a játék virtuális valóság verziója sikerülhetett volna jobban is, de kaptunk egy új szemszöget, ahonnan a történetet nézhetjük, aminek személy szerint én nagyon örülök. Az irányítás ugyan eltér attól, amire számítottam, viszont a megoldásába nem köthetek bele, mert kényelmes és hatékony, a játék pedig szépen néz ki, és hatalmas élmény ténylegesen úgy látni a körülöttünk uralkodó káoszt, mint annak idején a Doom Guy.